Nevükben megtalálható a latin "pendula" szó, ami az ágak csüngő jellegére utal. A csüngő korona néhány esetben gyakorlatilag földig érőt jelent, úgyhogy az ilyen fácskák alatt aligha lehet dús vegetációjú évelőágyásokat létesíteni. Mivel koronájuk meglehetősen eltér a megszokott formáktól, érdemes számukra olyan helyet választani, ahol teljes szépségüket megmutathatják. Szoliterként, egy kertrészlet hangsúlyos elemeként, a gyepbe ültetve vagy egy évelőágyás előterében, esetleg az előkertben mutatnak jól. Csüngő koronájú fák ültetésekor fokozottabban érvényes a jól ismert szabály: a kevesebb több. Ha a kertet csüngő koronájú fákkal zsúfoljuk tele, egyikük sem tud érvényesülni, és a végeredmény áttekinthetetlenség és zavaró látvány lesz. Szeretik a világos helyeket, ahol elegendő fényhez jutnak. Nem különösebben érzékenyek a fagyra, és általánosságban elmondható, hogy a kissé szárazabb viszonyokat is elviselik. Magasságukat az oltás helye határozza meg, általában nem nőnek 5-6 méternél magasabbra.
Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban jól tolerálja a szárazabb időszakokat is csakúgy, mint a szennyezett városi levegőt. Általában problémamentes, de levélrozsda, illetve lisztharmat időnként előfordulhat. Ezt a változatot jellemzően oltással szaporítják.
Az ezt követő években, az éves vesszejét, minden esetben erősen vágjuk vissza, ugyanis, legszebb és legnagyobb méretű barkákat mimig, az éves vesszők hozzák.
Majd talajszintig töltsd vissza a földet. Óvatosan taposd, tömörítsd a földet, hogy ne maradjon levegős a talaj a gyökérzet körül, majd ismét öntözd meg jó alaposan. Kép forrása: Jungle Rebel / CC BY 2. 0 Gondozása, igényei Napos, esetleg félárnyékos fekvést igényel. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajra van szüksége, ezért érdemes minden tavasszal érett komposztot vagy istállótrágyát keverni a földjéhez. Vízigénye közepes. Az ültetés utáni első két évben – amíg kisfád begyökeresedik – rendszeres locsolást igényel. Utána elég csak a hosszan tartó, száraz időszakokban vizet adnod neki. Fagytűrő, ezért téli védelmet nem igényel. Kép forrása: jacinta lluch valero / CC BY-SA 2. 0 Metszése Alakító metszésre egyáltalán nincs szüksége. Mindössze az elhalt, sérült, az összenőtt vagy a lomkorona belseje felé nőtt ágakat kell eltávolítanod virágzás után. Kép forrása: Rick Leche – Photography / CC BY-NC-ND 2. 0 Betegségei Gombabetegségek és rovarkártevők olykor megtámadhatják. Ezért fontos, hogy biztosítsd számára a megfelelő körülményeket, így könnyebben ellenáll a támadásoknak.
A csüngő fák, más néven szomorú fák, a díszfák egy különleges csoportja. A csüngő ágú fák általában magas törzsre oltott kistermetű fák. Kiskertek, parkok egyedi hangulatú szoliter növényei. Páratlan szoborszerű alakjukkal elsősorban díszítő funkciót töltenek be. Fajtái legfőképp lombjukkal díszítenek, néhány típusa azonban pazar terméssel és virágzattal is elkápráztat minket. A csüngő fákat szinte bármilyen talajba ültethetjük, ellenben a tápanyagban, öntözésben gazdag viszonyokra intenzívebb növekedéssel reagálnak. Teljesen télállóak, napos vagy félárnyékos helyen érzik a legjobban magukat. A csüngő fák nagyon jól viselik a metszést, sőt igénylik is. Alkalmazzunk alapos metszés t az első években, hogy minél dúsabb, tömörebb koronát fejlesszen. A konténeres és földlabdás csüngő fákat csaknem egész évben ültethetjük, áprilistól novemberig a téli fagyok beálltáig. Késő ősszel vagy kora tavasszal szabadgyökerű növényként is átültethetőek némely fajták - nemrég érkezett is árudánkba – melyeknek így kicsit kedvezőbb az ára.